Ismét egy haragos Danieliuc-film a jelen Romániájáról. Főhőse egy moziüzemvezető (Gheorghe Dinica), aki megpróbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de kudarc kudarc hátán éri. A film a szürreális végkifejlet felé rohan. A jövőidejű befejezésben már csak a hitvesi ágy képviseli a folytonosságot (ironikus utalásként - talán Pintilie nyomán is? - a román ösztönlét erejére), és lesz egy atavisztikus szexuális aktus helyszínévé a főhős félig-meddig idióta utódja számára.
